1. A Biblia igéi Istentől erednek, melyeknek papírra vetésére Isten Szent
Lelkének ereje késztette az embereket (2 Péter 1:19-21; 2 Timóteus 3:16-17;
A zsidókhoz 1:1-2)

2. A bibliai próféciák pontos beteljesülései kétségtelen bizonyítékai annak,
hogy a Biblia valóban Isten igéje (Ézsaiás 46:9-10; Lukács 24:25-27; Ámósz
3:7; Dániel 2:28)

3. Egy igaz Isten van — az Atya, és nincs más Isten rajta kívül (Efezus 4:6; 1
Kor. 8:4-6; Ézsaiás 45:5-6; János 17:3; 5 Mózes 6:4; Márk 12:29-32)

4. Isten örökkévaló, és forrása a halhatatlanságnak (Zsolt. 90:1-2; 1 Timóteus
6:14-16; 1:17)

5. Isten a szeretetnek, a kegyelemnek, az igazságosságnak és a szentségnek
az Istene (2 Mózes 34:6-7; Zsolt. 103; 1 János 4:8-10; 1 Péter 1:14-16)

6. Isten teremtette az eget és a földet, továbbá a benne élő minden teremtményt,
beleértve az embert is (1 Mózes 1:1-2; 2:7; Ézsaiás 45:18; Ap. Csel. 17:24; Márk 10:6)

7. Istennek az a célja a teremtéssel, hogy végül az Ő dicsősége töltse majd be
az egész földet (4 Mózes 14:21; Habakuk 2:14; Ézsaiás 45:18; 1 Kor. 15:28)

8. Istennek az ereje, melynek révén akaratát véghezviszi, nem más, mint Isten
Lelke vagy más szóval: a Szentlélek (Zsolt. 104:30; 1 Mózes 1:2; Jób 26:13;
33:4; Zsolt. 139:7-12)

9. A Biblia megírása és Jézus születése egyaránt Isten Szentlelkének ereje
folytán vált lehetővé (2 Péter 1:20-21; Lukács 1:35)

10. Isten a föld porából teremtette az embert (1 Mózes 2:7; Jób 34:14-15; Zsolt. 103:14)

11. Az első nőt — Évát — Isten a férfiból teremtette, hogy társat adjon mellé
(1 Mózes 2:18-23; Máté 19:4-5)

12. Ádám és Éva egyesülésében Isten lerakta a házasság alapelveit (1 Mózes
2:24; Máté 19:3-9; Efezus 5:22-33)

13. Isten törvényt szabott Ádámnak, melynek megszegése halálbüntetést vont
maga után (1 Mózes 2:16-17; Róm. 6:23)

14. Ádám vétkezett, mivel nem engedelmeskedett Istennek, ezért Isten
halálbüntetéssel sújtotta őt — arra, hogy visszatérjen a föld porába, amelyből
vétetett. Az ember tehát halandó teremtménnyé vált (1 Mózes 3:19; Róm. 5:12;
1 Kor. 15:21-22)

15. A halál a létezés teljes megszűnését jelenti —a halottak semmiről sem
tudnak. A halottak nem tudnak gondolkodni, Istent sem tudják dicsőíteni,
sem emlékezni Őrá nem képesek (Zsolt. 115:17; 6:5; 146:3-4; Prédikátor :5-6;
Ézsaiás 38:18-19)

16. A bűn Isten törvényének megszegése (1 János 3:4; Zsolt. 51:4)

17. Minden ember bűnös (Róm. 3:23; 1 János 1:9-10)

18. Az embert a szívében gyökerező vágyak vagy gonosz kívánságok csábítják
bűnre (Jakab 1:14-15; 1 János 2:15-17; Márk 7:20-23; Efezus 4:22; Róm. 7:15-20;
1 Mózes 6:5; Jeremiás 17:9-10)

Isten terve a halandó és bűnös ember üdvözülésére
Isten — a maga bölcsességében — olyan tervet készített elő, melynek révén
lehetséges az ember számára a bűnök bocsánata és az örök élet reménysége. Ennek
a tervnek része volt Jézus Krisztus színre lépése, aki egyaránt volt az „Isten Fia”
és az „ember fia” is.

19. Amikor Ádám és Éva vétkezett, Isten megígérte, hogy támaszt majd az
asszonynak egy „utódot”, aki úrrá lesz majd a bűnön, előkészítvén ezzel
az üdvözülés útját. Ez a beígért utód Jézus Krisztus (1 Mózes 3:15; Lukács
1:35; Galaták 4:4; Máté 1:21)

20. Isten megígérte Ábrahámnak, hogy az ő utódja vagy leszármazottja örökli
majd a földet örökre, és általa áldást nyer a föld valamennyi népe. Ez az
utód Jézus Krisztus (1 Mózes 12:1-3; 13:14-17; 22:18; Galaták 3:7-8, 16, 26-29;
Lukács 13:28)

21. Isten megígérte Dávidnak, hogy lesz majd egy utódja vagy leszármazottja,
aki egyszersmind az Istennek is Fia lesz. Ez a beígért utód Jézus Krisztus,
aki vissza fog térni a földre, hogy Dávid trónján ülve kormányozza Isten
országát, örökre (2 Sámuel 7:12-16; Lukács 1:31-33; Ap. Csel. 13:22-23; Jelenések 5:5; 22:16; Jeremiás 23:5-6)

22. A Jézus Krisztus születésére és munkájára vonatkozó ígéret a Biblia más
jövendöléseiben is megtalálható, így pl. Mózesnél (5 Mózes 18:18-19; ld.
Ap. Csel. 3:22-26); valamint Ézsaiásnál is (Ézsaiás 7:14; ld. Máté 1:21-23)

23. Fenti ígéreteknek megfelelően Isten a jelzett időben elküldte angyalát, hogy
közölje Máriával: hamarosan Fiút fogan méhében Isten Szent Lelkének
ereje által, akit Jézusnak hívnak majd, és aki Istennek is Fia lesz (Lukács
1:30-35)

24. Habár Jézus Krisztus Isten Szent Lelkének ereje által fogant, mégis halandó
ember volt, aki ugyanazzal a hús-vér természettel bírt, mint anyja, Mária
(1 Timóteus 2:5; Ap. Csel. 2:22; A zsidókhoz 2:14; 1 Kor. 15:21)

25. Jézus — lévén Istennek a Fia —, mélyebben megértette az Ő útjait.
Tökéletesen engedelmes életével Atyjának jellemét jelenítette meg,
követendő példát állítva ezzel minden ember számára (Ézsaiás11:1-4; 50:4;
János 12:49-50; János 17:6; 14:9)

26. Mivel Jézus osztozott a mi emberi természetünkben, ezért — hozzánk
hasonlóan — mindenben kísértést szenvedett, ám soha nem vétkezett,
hanem mindig Atyja akaratát teljesítette (A zsidókhoz 4:15; 2:18; Jakab 1:14;
1 Péter 2:22-23; Máté 26:39; Máté 16:22-23)

27. Kereszthalálával megsemmisítette a minden emberre jellemző halandó
természetet (A zsidókhoz 2:14; Filippi 2:8-9; Róm. 8:3)

28. Miután életében tökéletesen engedelmes volt, nem maradhatott holtan.
Isten ezért feltámasztotta őt a halálból, és örök élettel ajándékozta meg
(Ap. Csel. 2:24, Róm. 5:15,19; Róm. 6:9)

29. Ádám által jött a bűn, és annak következménye, a halál a világba. Mivel
azonban Jézus Krisztus tökéletes engedelmességet tanúsított Atyja iránt
— egészen a kereszthalálig —, lehetségessé vált a halottak feltámadása (1
Kor. 15:21-22)

30. Feltámadását követően Jézus felvitetett a mennybe, és immár Atyjának
jobbján ül (Ap. Csel. 1:10-11; Zsolt. 110:1; Ap. Csel. 2:32-35)

31. Jézus Krisztus vissza fog térni a földre, hogy ott létrehozza Isten országát
(Ap. Csel. 1:10-11; Jelenések 11:15)

32. Az ember halandó — lelke sem halhatatlan. Az ember egyedüli reménysége
a halottak feltámadása Jézus Krisztus újbóli eljövetelekor (1 Kor. 15:21-23;
János 5:28-29; János 11:24; 2 Timóteus 4:1; 1 Thessz. 4:14-18)

33. Isten a bűntől és a haláltól való megváltást csak azoknak kínálja fel, akik
megértik az evangélium üzenetét, hiszik is azt, megbánják bűneiket és megkeresztelkednek Jézus Krisztus nevére (Márk 16:15-16)

34. A keresztség nem más, mint bűneinknek az elengedése vagy megbocsátása
(Ap. Csel.2:38; 22:16)

35. A megkeresztelkedés teljes víz alá merülést jelent (Ap. Csel. 8:38-39; 10:47;
János 3:23)

36. A megkeresztelkedés olyan jelkép, melynek során azonosulunk Jézus
Krisztus halálával és feltámadásával (Róm. 6:3-6)

37. A megkeresztelkedés után a hívő ember új életet kezd, immár Krisztus
példáját követve (Róm. 6:4-6; Efezus 4:22-24)

38. Megkeresztelkedése után a hívő ember — Krisztus közvetítésével —
imádsággal közelít Istenhez esetlegesen elkövetett bűneinek bocsánatáért
(1 János 2:1; Róm. 8:34; A zsidókhoz 4:14-16)

Az evangélium — az Isten eljövendő országáról és a Jézus Krisztus általi
üdvözülésről szóló örömhír

39. Az evangélium szó jelentése: „örömhír”, amely — Jézus Krisztusnak hála
— a bűntől és a haláltól való megváltásunk reménységéről, valamint Isten
eljövendő országáról szól, melyet Jézus Krisztus hoz majd létre földünkön
(Ap. Csel. 8:12; Márk 16:15-16)

40. Isten megfosztotta királyságától Izráel népét hűtlenségük miatt. Azonban
ők továbbra is Isten tanúi maradtak, akik részesei lesznek Isten eljövendő
országának (Ezékiel 21:27; Máté 21:43; Ézsaiás 43:12; Jeremiás 33:25-26; Ap.
Csel. 1:6-7; Ap. Csel. 3:21; Ezékiel 36:22-29; Máté 19-28)

41. Jézus Krisztus személyesen és láthatóan fog visszatérni a földre, hogy
létrehozza ezt a királyságot (Ap. Csel. 1:10-11; 1 Thessz. 1:10; 1 Thessz. 2:19;
Jelenések 22:12)

42. Visszatértekor Jézus Krisztus először azokat támasztja majd fel a halálból,
akik ismerték Isten útjait. Ezeket ítéletre gyűjti össze azokkal az élőkkel
együtt, akik hallottak az evangélium üzenetéről (1 Kor. 15:21-23; Dániel 12:1-
3; János 5:28-29; János 11:24; 2 Timóteus 4:1; Róm. 14:10-12; 2 Kor. 5:10)

43. Jézus Krisztus azokat, akik híven szolgálták őt, halhatatlansággal jutalmazza,
az engedetleneket pedig eltaszítja (1 Kor. 15:52-54; Dániel 12:2-3; Lukács
20:35-36; Máté 25:21, 30)

44. A Krisztust híven szolgálók helyet kapnak majd Isten országában,
és segédkeznek annak megszervezésében, élükön királyukkal, Jézus
Krisztussal (Máté 25:34; Lukács 19:17; Jelenések 5:10)

45. A királyság itt a földön jön majd létre, valamennyi más királyság és uralkodási forma helyébe lépve (Dániel 2:44; Máté 6:10; Jelenések 11:15)

46. A királyság fővárosa Jeruzsálem lesz, ahol királyként Jézus Krisztus
uralkodik majd (Jeremiás 3:17; Ézsaiás 2:2-4; Zakariás 14:16-17; Máté 5:35;
Zakariás 14:9)

47. Amikor Jézus Krisztus visszatér Jeruzsálembe, az ott élő zsidók elismerik
majd őt Messiásuknak és királyuknak (Zakariás 12:10; 13:6; Máté 23:39)

48. A szétszórtságban élő megmaradt zsidók újra összegyűlnek majd azon a
földön, amelyet Isten egykor Ábrahámnak ígért, és ők is elismerik majd
Jézust Messiásuknak (Jeremiás 30:10-11; 31:10; 31:31-34; Zakariás 8:7-8; Róm.
11:25-27)

49. Isten országa 1000 évig fog tartani, békét, biztonságot és boldogságot
teremtve minden nép számára, Jézus Krisztusnak és hű követőinek
igazságos kormányzása révén (Ézsaiás 32:1, 17; 35:10; Zsolt. 72; Jelenések
20:4-6)

50. Végül, Krisztus ezeréves uralmának leteltével a bűn és a halál teljesen meg
fog szűnni, és a földet Isten dicsősége tölti majd be (Habakuk 2:14; Jelenések 21:1-5)