Search
  • Balla Béla

A keresztény hit alapjai - miben hittek az apostolok?

A KERESZTÉNY HIT ALAPJAI - MIBEN HITTEK KRISZTUS KÖVETŐI AZ I. SZÁZADBAN?


Elengedhetetlen napjainkban arra törekedni, hogy hitnézeteink megegyezzenek az első századi keresztények hitnézeteivel. Hogy miért? Azért, mert az I. században élt keresztények éltek a legközelebb ahhoz az időhöz, amikor Jézus Krisztus az „Isten országáról szóló evangéliumot” hirdette. Ha a legtisztább vizet szeretnénk inni egy patakból, akkor a lehető legközelebb kell jutnunk a víz forrásához. Tudjuk, hogy a forrásától távolabb kerülve beszennyeződhet a patak tiszta vize. Ugyanez a helyzet a Biblia tanításának megértésével is. Jézus a tiszta víz forrása. Minél közelebb jutunk időben is az ő tanításához, annál tisztábban fogjuk azt megérteni. Péter és Pál apostolok kortársai voltak Jézusnak, írásaik Istentől ihletettek, ezért a legjobb módszernek tűnik az ő írásaik megvizsgálása.

Péter apostol pünkösdi beszédében módszeresen sorakoztatta fel Krisztus apostolainak legfontosabb hitnézeteit. Ez a beszéd nem sokkal Jézus mennybemenetele után hangzott el, és az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetében van megörökítve.

Izraelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a bűnösök keze által keresztre szögeztétek és megöltétek. (ApCsel 2:22,23)

Jézus halála Isten tervének része volt, mivel csak ezen a módon menthető meg a bűnös emberiség. Ádám vétke minden leszármazottjára hatással volt, és saját bűnei miatt is mindenkinek szembe kellett nézni a halállal. Jézus a maga bűntelen életével lehetővé tette az örök életet mindazok számára, akik hisznek őbenne, és megtartják Isten parancsolatait.

De őt Isten feltámasztotta, feloldva a halál fájdalmait, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. Mert ezt mondja róla Dávid: „Az Úrra tekintek szüntelen, mert jobbom felől van, hogy meg ne tántorodjam. Ezért örül a szívem, és ujjong a nyelvem, és még testem is reménységben fog nyugodni, mert nem hagyod lelkemet a holtak hazájában, nem engeded, hogy Szented elmúlást lásson. Megismerteted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt.” (ApCsel 2:24-28)

Mivel Jézus tökéletesen engedelmes életet élt, ezért Isten feltámasztotta őt a halálból. Dávid, aki 1000 évvel korábban élt Jézusnál, szintén próféta volt, és megjövendölte Jézus halálát és feltámadását.„Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba” (Zsolt. 16:10) Miután Jézus meghalt, testét sírboltba helyezték. Isten újból életre keltette őt, és halhatatlan (többé már nem halandó) testtel ajándékozta meg Jézust. Észre kell vennünk azonban, hogy a Biblia nem ír olyasmit, hogy Jézusnak halhatatlan lelke lett volna, amely halála után felszállt volna a mennybe. Ez görög filozófusoktól származó elképzelés, és a Biblia sehol sem tanítja. Jézus továbbra is rendelkezett testtel, ezért halhatatlan állapotában is képes volt enni, meg lehetett őt érinteni, és felismerhető volt a kortársak számára.

Testvéreim, férfiak! Hadd szóljak nektek nyíltan ősatyánkról, Dávidról: meghalt, eltemették, és sírja is nálunk van mind a mai napig. De próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára, ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a holtak hazájában, és teste sem lát elmúlást. Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk. Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is. Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.” Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek. (ApCsel 2:29-36)


Isten szerette Dávid királyt és Péter azt mondja, hogy Dávid „meghalt, és eltemették”. Ez a természetes befejeződése mindannyiunk életének. Péter nem tanított olyasmit, hogy Dávid lelke halhatatlan lett volna. A keresztények reménysége abban van, hogy amikor Jézus visszatér a földre, akkor a holtakat is feltámasztja majd. Hű követőit pedig az övéhez hasonló, halhatatlan testtel ajándékozza meg. Isten megígérte, hogy az „ő (Dávid) utódainak egyikét ülteti majd trónjára”. Dávid szólt a Krisztus feltámadásáról, arról, hogy Isten nem hagyja őt a holtak hazájában, nem engedi, hogy híve leszálljon a sírba, sem azt, hogy Szentje elmúlást lásson”. Ezért Jézus halála után alászállt a Hádészbe (sírba), nem pedig a mennybe ment. Isten a sírból támasztotta fel őt. Figyeljük meg azt is, hogy Jézus Dávid trónján fog ülni, ami Jeruzsálemben volt. Ebből az következik, hogy amikor Jézus visszatér a földre, helyreállítva Izrael királyságát, ténylegesen Jeruzsálemből fog uralkodni. Tehát Isten országa itt, a földön, és nem a mennyben lesz. Jézus eljön, hogy felállítsa Isten Királyságát, és hű követői vele fognak uralkodni, és örökké fognak élni. Az uralkodás a világ halandó lakósságának áldására lesz. Péter kifejti, hogy Dávid próféciája szerint Jézus az Isten „jobbján” ül majd (jelenleg is ez a helyzet), azonban csak addig, amíg Isten a Jézus lába alá nem veti valamennyi ellenségét. Ezután Isten „elküldi Krisztust”, hogy uralkodjék a földön.

Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől! Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. (ApCsel 2:37-42)

Péter emlékezteti a sokaságot arra, hogy: „úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ők keresztre feszítettek.” A hallgatóság körében többen kétségbe estek, mivel rádöbbentek, hogy maguk is segédkezet nyújtottak Jézusnak, az Isten Fiának halálához. Ezért azt a fontos kérdést tették fel: „Mit tegyünk?” Péter azt válaszolta nekik: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára”.

Fontos látni, hogy a „mit tegyünk” kérdést érett felnőttek tették fel. A keresztények megkeresztelkedése olyan érett embereket feltételez, akik Jézus követésére szánták el magukat, és bűnbánatot gyakoroltak. A csecsemők vagy kisgyermekek vízzel való meghintése útján történő „megkeresztelés” nem szerepel a Biblia tanításai között.

Foglaljuk hát össze Péternek, Jézus egyik tanítványának hitelveit és tanítását az alábbiakban:

- Jézus Krisztus az Isten Fia

- Ő bűntelen életet élt, és a mi bűneinkért halt meg

- Halála után leszállt a sírba

- Isten feltámasztotta Jézust a halálból

- Jézus testben támadt fel, mégpedig halhatatlan testben.

- Jézus felment a mennybe, és jelenleg is az Isten jobbján ül. (az „Isten jobbja” egy pozícióra utal)

- Isten fia vissza fog térni a földre, hogy Dávid trónját elfoglalva uralkodjon, Jeruzsálemben

- A keresztényeknek hinniük kell Jézusban, meg kell bánniuk bűneiket, és meg kell keresztelkedniük

- Rendszeresen össze kell jönniük, hogy a „kenyér megtörésével” emlékezzenek Jézusra

- Hinniük kell, hogy az Ószövetség Istentől ihletett

Arra buzdítunk mindenkit, hogy vizsgálja meg saját hitnézeteit, hogy megegyezik-e a fenti kinyilatkoztatással.

Krisztus követőit keresztényeknek nevezték. Ez a kifejezés mindössze háromszor fordul elő a Bibliában, de sokat megtudunk arról, hogy kik voltak ők, és mi jellemezte őket:

- Hűségesek voltak Urukhoz, és szívük vágya volt, hogy megmaradjanak benne, azaz Vele egységben. (ApCsel 11:23)

- Ugyanitt azt is olvassuk, hogy „hirdették az Igét”, és „nagy sokaságot” tanítottak. Vagyis a keresztények buzgón beszéltek a hitükről másoknak. (ApCsel 11: 19-26)

További fontos jellemzőket közöl Pál apostol, mikor Agrippa királlyal, és a római kormányzó előtt volt kihallgatáson:

„…először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan. Ezért fogtak el engem a zsidók a templomban, és ezért akartak kivégezni. De mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni népének és a pogányoknak. Mikor pedig ezeket hozta fel védelmére, Fesztusz hangosan így kiáltott: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz. Pál azonban így válaszolt: Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédet szólok. Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek. Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel. (ApCsel. 26:19-28)

Pál beszédéből tehát megtudjuk az apostoli korban élt keresztényekről, hogy megtértek, és Istenhez fordultak, valamint hitték az ószövetségben leírtakat is. Továbbá beszédük igaz és józan volt. Hitték, hogy Jézus feltámadt a halálból és Ő volt az első, aki halhatatlanságot örökölt Péter apostol ihletett írásából azt is megtudjuk, hogy a keresztények olykor szenvedtek a hitük miatt, de mindig arra emlékeztek, hogy felelősséggel tartoznak embertársaik felé, és nem csak hitükről, hanem életükről is számot kell adniuk Uruknak, mikor újra eljön.

Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne csodálkozzatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt, amennyire részesültök Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, Isten Lelke megnyugszik rajtatok. Közületek tehát senki se szenvedjen mint gyilkos, mint tolvaj, mint gonosztevő vagy mint más dolgába avatkozó. Ha azonban valaki mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel. Mert itt van az idő, amikor elkezdődik az ítélet Isten háza népén. Ha pedig először rajtunk kezdődik, akkor mi lesz a vége azoknak, akik nem engedelmeskednek Isten evangéliumának? És ha az igaz is alig menekül meg, akkor hova lesz az istentelen és a bűnös? Akik tehát Isten akaratából szenvednek, azok is ajánlják lelküket a hű Teremtőnek, és cselekedjék a jót! (1 Péter 4:12-19)

Mit kellene tenni, ha valakinek a hitnézetei nem egyeznek az I.századi keresztények tanításaival?

Az Ap.Csel. 18:24-28 versekben szó esik egy olyan zsidó emberről, Apollósról, aki ugyan lelkesen hirdette az igét, azonban nem mindent értett meg a keresztények számára fontos hitelvekből. Azt olvassuk, hogy nem maradt annyiban a dolog, hanem Akvila és Priszcilla, akik mélyebben megértették a tanítást, „alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját”. A fenti példából látható, hogy helyesen cselekszik az, aki keresztények olyan csoportjához csatlakozik, akik maradéktalanul elfogadják az I. századbeli keresztények hitét. A Christadelphian (Krisztadelfián) Közösség tagjai kétségtelenül magukénak vallják azon hitelvek mindegyikét. Úgy gondoljuk, semmi sem lehet fontosabb annál, mint hogy Jézus, Péter és Pál által is tanított, igaz evangéliumot higgyük és hirdessük. Örömmel gondolunk arra, hogy aki ezt teszi, az eljut az örök életre Isten országában.

9 views

CBM Hungary, c/o The Christadelphian Office, 404 Shaftmoor Lane, Birmingham B28 8SZ

©2018 by cbmhu.org. Proudly created with Wix.com