Search
  • Balla Béla

A keresztény lelkiismeret kérdése

2. rész



Min alapuljon keresztény lelkiismeret?

Sokan úgy gondolnak a lelkiismeretre, mint egy „belső tanúra”, vagy egy „erkölcsi útmutatóra”. Ne felejtsük el azonban azt, hogy sokféle hatás befolyásolhatja a működését.

Különböző típusú


Ezen szempont azért jelentős, mert oly sokan mondják azt, hogy bizonyos dolgokat azért tettek, mert a lelkiismeretük erre indította őket. A Biblia olyan kijelentéseket tesz a lelkiismeretről, mint „jó”, „sértetlen”, vagy „Isten előtt tiszta”. Megjegyez azonban „gyenge”, „sértett”, „érzéketlen” és „beszennyezett” lelkiismeretet is. Sőt olyanról is szó van, amely „tisztátalan” volt, de „megtisztult”. Amint látjuk, a lelkiismeret olyan mechanizmus, amelyet hozzá lehet igazítani az erkölcsi normákhoz, vagy amelyet az egyén választása szerint figyelmen kívül lehet hagyni, vagy felül lehet bírálni. Megfigyelték, hogy ha ez utóbbi történik elég hosszú ideig, akkor már nem fog jelezni, és nem fogja a szerepét és rendeltetését betölteni. Olyan ez, mint egy technikai eszköz. Ha figyelmen kívül hagyják a „hibajelzést”, akkor el fog romlani, azaz egyszer csak megáll. Miben különbözik tehát a „keresztény” lelkiismeret attól, amelyet más erkölcsi értékek szerint programoztak be?

Keresztény lelkiismeret


A keresztény lelkiismeretnek Krisztus példáján kell alapulni, Isten igéjének tiszta tanításán, mint az igazság hű bizonyságán. Jézus tanítványának arra van szüksége, hogy ez az erő folyamatosan javítsa és képezze a lelkiismeretét. Ellenkező esetben az meggyengülhet, beszennyeződhet, és ez az iránytű rossz utat fog mutatni.

Ha valakinek gyenge a lelkiismerete, bizonytalan lesz a jó és rosszat illetően, és nem lesz rá hatással, az Úr félelme. Az a kívánatos, ha a keresztény tanítvány meg tudja indokolni, hogy miért éppen azt a döntést hozta a lelkiismerete alapján. Ha ez az érvelés Isten Szaván alapul, akkor nem fogja rossznak mondani, ami nem feltétlenül az, és nem ítéli helyesnek azt, ami nyilvánvalóan helytelen az Isten szemében.

Pál apostol készségesen tiszteletben tartotta néhány olyan első századi hívő lelkiismeretét, akiknek nehézségeik voltak az evés és ivás területén, vagy akik különleges jelentőséget tulajdonítottak bizonyos napoknak. Azonban az igazán fontos dolgokat soha nem tekintette a lelkiismeret szerint eldöntendő kérdésnek. Kifejezetten toleráns volt a nem alapvető kérdésekben, de szigorúan ragaszkodott a lényeges dolgokhoz.


Két példa

1. Nem alapvető dolgok


Az ókori világban gyakran a pogány imádat templomaiban tartottak étkezéseket, sőt sok üzletet is ezeken a helyeken bonyolítottak le. Néhány hívő úgy gondolta, hogy a legjobb, ha semmi köze nem lesz ezekhez a helyszínekhez, főleg, mert az itt elfogyasztott ételt a különböző bálványisteneknek áldozták korábban. Más hívők úgy gondolkodtak, hogy a bálványistenek valójában nem léteznek, és az egész szertartásnak semmi értelme. Ők nyugodtan fogyasztottak az ételekből. Nézzük meg mit javasolt Pál apostol ebben a helyzetben:

Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét. Mindazt, amit a húspiacon árulnak, megehetitek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból, mert az Úré a föld és annak teljessége. Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból. De ha valaki azt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús”, ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt. Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete? (1Korintusz 10:24-29)

Pál itt azt az álláspontot képviseli, hogy az ilyen hús evésében valójában nincs semmi rossz, mert bálványok nem léteznek, tehát nincs jelentősége annak, ha a húst felkínálták nekik. (1Korintusz 8:4) Ha viszont ez sérti valakinek a lelkiismeretét, legjobb, ha elkerülik ezt a gyakorlatot. Pál magáról is azt írta, hogy inkább ő maga sem fogyaszt ebből a húsból, ha valakit ezzel megbotránkoztat. (1Korintusz 8:13)


2. Alapvető dolgok


Vizsgáljunk most meg egy másik példát, amikor Pál apostol nem engedett mások lelkiismeretének. Egyesek azt állították, hogy a nemzetekből megtérteknek körül kell metélkedniük, mint a zsidóknak, mivel ez fontos az üdvösséghez. Pál következetesen rámutatott, hogy a keresztények a hitük által lesznek igazak, és nem a cselekedeteik által, ezért nem kell körülmetélkedniük. Olvassuk el mit írt ezzel kapcsolatban:

Még a velem lévő Tituszt sem kényszerítette senki arra, hogy körülmetélkedjék, noha ő görög volt, a befurakodott áltestvérek kedvéért sem, akik csak azért férkőztek be közénk, hogy kikémleljék szabadságunkat, amelyet Krisztus Jézusban kaptunk, és így szolgává tegyenek minket. Ezeknek egy pillanatra sem engedtünk, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra. (Galácia 2:3-5)

Biztosak lehetünk abban, hogy akik a körülmetélkedést szorgalmazták, a lelkiismeretükre hivatkoztak. Pál azonban „nem engedett” nekik, mivel álláspontjuk ellentétes volt az evangélium tiszta tanításával. Lelkiismeretre hivatkozva senki sem sértheti meg a Biblia alapelveit.


Összegzés:

A keresztény lelkiismeret Krisztus tanítására épülve működik és figyelmeztet, ha valami rosszat tennénk. Ha jól működik, erőteljes ösztönző erő arra, hogy helyesen cselekedjünk. Létezése az emberi természet része, tiltakozni fog, ha hazudnánk, tisztátalanul cselekednénk, vagy becstelenek és igazságtalanok lennénk. Nem lesz nyugodt, ha szándékosan eltérünk Isten kinyilvánított akaratától. Működése miatt szembe kerülhetünk másokkal, de ha engedelmeskedünk a lelkiismeret hangjának, belső békére és nyugalomra lelhetünk.

Fontos, hogy a Biblia tiszta tanítására legyen alapozva, és a szeretet szellemében legyen működtetve. Ebben az esetben az tiszta és sértetlen marad és ez lesz a legjobb hajtóerő, hogy győzzünk az életért folyó versenyben.


Dennis Gillet

Glad Tidings magazin

10 views

CBM Hungary, c/o The Christadelphian Office, 404 Shaftmoor Lane, Birmingham B28 8SZ

©2018 by cbmhu.org. Proudly created with Wix.com