Search
  • Balla Béla

Miért kellett Jézusnak meghalni?

A BIBLIA TANÍTÁSA A MEGVÁLTÁSRÓL

Mivel az élet Istentől van, ezért a legjobb, ha Hozzá fordulunk kérdéseinkkel, az élettel és a halállal kapcsolatban. A Teremtő az Ő Igéjében, a Bibliában elmondja az igazságot, és megtudjuk hogyan kezdődött az emberi élet a földön. Azután megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény. (1Mózes 2:7). Az első nő teremtéséről ez van megírva: Mély álmot bocsátott azért az ÚRisten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát az ÚRisten asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez. (1Mózes 2:21,22). Isten kezdettől fogva ’szabad akaratot’ biztosított az embereknek. Választhattak, hogy engedelmeskednek-e Isten kívánalmainak, vagy megtagadják az engedelmességet és vétkeznek. Bár Isten kényszeríthette volna Ádámot és Évát a helyes döntésre, de ebben az engedelmességben semmilyen öröme nem lett volna. Mi szülők is akkor vagyunk boldogok, ha gyermekeink szeretnek bennünket, és önként döntenek az engedelmesség mellett. Isten, mint szerető Atyánk, pontosan így gondolkodik velünk kapcsolatban, ezért emberi gyermekeinek szabadságot adott a döntéseikben. Isten, miután bevitte Ádámot és Évát az Édenkertbe, félreérthetetlenül és egyértelműen fejezte ki az elvárásait. Fogta tehát az ÚRisten az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt. Ezt parancsolta az ÚRisten az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz.” (1 Mózes 2:15-17). Sajnos, Éva engedett a kísértésnek. Evett annak a fának a gyümölcséből, és rávette Ádámot, hogy ő is egyen, ezzel megszegték Isten parancsolatát. Hamarosan fontos tanulságot kellett levonniuk: Isten megtartja a szavát. Ádám engedetlenségének szörnyű következménye az lett, hogy: „Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (1 Mózes 3:19) Ádám visszaélt a szabadságával, tehát meg kellett halnia, és mivel minden leszármazottja örökölte a természetét, mindannyian halandónak születünk. Isten szava a következőképpen magyarázza ezt: „Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett” (Róma5:12). Ezt is olvassuk: „A bűn zsoldja a halál” (6:23). Valamint: „Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének” (3:23). A Biblia tehát azt tanítja, hogy nem csupán halandó természetet örököltünk Ádámtól, de hozzá hasonlóan tetteinkben sem vagyunk bűntelenek, ezért ilyen értelemben a halál nem igazságtalan egyetlen ember esetében sem.


A Biblia azt tanítja, hogy Isten szeretetteljesen következetes, ezért minden jót megad nekünk, de felelősségre is von, és nem véd meg minden esetben tetteink következményeitől. A halál nem Isten akarata volt, hanem a bűn következményeként jelent meg az életünkben. Ezzel szembesülünk minden alkalommal, ha elveszítünk valakit a halálban, és temetésen veszünk részt, és mivel mindannyian bűnben születünk, ezen a helyzeten nem is tudunk változtatni. Ha csupán rajtunk állna a dolog, a halálba jutás az örök sorsunk lenne. Amikor azonban Istenünk teremteni kezdett azt akarta, hogy emberi gyermekei Hozzá hasonlóan örökké éljenek. Mivel Ő irgalmas Isten, ezért Jézus élete és halála által gondoskodott megoldásról. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16) Jézus az Isten Fia, akinek anyja, Mária ugyanakkor halandó ember volt. Tőle Jézus a miénkhez hasonló, emberi természetet örökölt. Őt is megkísértette az Istennek való engedetlenség: a bűn. Mivel azonban nagyon szerette Atyját, mindig figyelembe vette kívánalmait, és soha nem engedett a kísértésnek. Így ő volt az egyetlen ember, aki bár sosem követett el bűnt, mégis meg kellett halnia. Halálával az egyensúly helyreállt, mert legyőzte a bűnt a testében, így helyrehozta azt, amit Ádám elrontott. Feltámadása által Jézus úr lett a halál felett is. Ő tehát azért halt meg, hogy megváltsa az embereket bűneiktől és megszabadítson annak minden következményétől. Jézus olyan mérhetetlenül szerette Atyját - és bennünket is -, hogy önként meghozta a létező legnagyobb áldozatot. Gyötrelmes halált szenvedett a keresztfán, mivel kész volt arra, hogy életét adja barátaiért. Áldozata hibátlan volt. Nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen báránynak, Krisztusnak a vérén” ( 1 Péter 1:18,19) A későbbiekben Péter apostol így foglalja össze Krisztus küldetésének lényegét: „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket”(1Péter 3:18)

Maga Isten is nagyra értékelte Jézus engedelmes életét, és áldozatát, mivel keresztelkedésekor ezt mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Máté 3:16,17) Egyik tanítványa, Péter sokak véleményét fejezte ki ihletett írásával: „és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (Ap.Csel. 4:12). Mivel Jézus bűntelen volt, ezért nem is maradhatott a sírban így három nap elteltével Isten feltámasztotta őt, immár örök életre.

Jézus győzelme a bűn és a halál fölött, valamint a halálból való feltámadása jelentik a világtörténelem két legfontosabb eseményét. Isten megígérte, hogy mindazok, akik Megváltójukként tekintenek Jézusra, és életükben az ő példáját igyekeznek követni, osztozhatnak az ő győzelmében. Halandó emberekből ők is halhatatlanokká válhatnak, mivel Krisztushoz lesznek hasonlatossá. Minderre akkor kerül majd sor, amikor visszatér a földre, hogy létrehozza Isten Királyságát.

Milyen választ adjunk erre a szerető gondoskodásra? Mindenekelőtt őszintének kell lennünk önmagunkkal szemben, és imádságainkban be kell ismernünk Istennek, hogy vétkeztünk, és hogy képtelenek vagyunk önmagunk megváltására. Jézus szolgálatának megkezdésekor így tanította tanítványait: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa” (Máté 5:2). A „lelki szegény” azt jelenti: alázatos, olyan ember, aki tisztában van azzal, hogy rászorul Istenre és az Ő bocsánatára. Ez után meg kell értenünk, hogy miként válthat meg bennünket Isten - az Ő Fia által - bűneinkből. Ez csak a Bibliának - Isten Igéjének - imádsággal kísért olvasása, és az arról való gondolkodás által tudható meg. Az ilyen módon nyert ismeret megérinti a szívünket és arra fogunk vágyat érezni, hogy Isten útján járva Krisztushoz váljunk hasonlóvá. Amint Ő is megkeresztelkedett, mi is megkeresztelkedünk, hogy ez által tegyük nyilvánvalóvá azonosulásunkat az Ő életével és halálával. (a vízalámerülés és feljövetel hasonló a halálhoz és feltámadáshoz) Bár sokan szükségtelennek tartják, ez a Biblia szerint nagyon fontos lépés. (Márk 16:16) Ezt követően egész életünkben arra törekszünk, hogy Isten segítségével Jézus példáját kövessük.

Ha megtesszük ezeket a dolgokat, akkor Jézus az alábbi nagyszerű szavakkal fog köszönteni bennünket újbóli eljövetelekor:

„Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot” (Máté 25:34)

5 views

CBM Hungary, c/o The Christadelphian Office, 404 Shaftmoor Lane, Birmingham B28 8SZ

©2018 by cbmhu.org. Proudly created with Wix.com